Természetesen sem én, sem senki nem mondhatja meg, hol vagy jó helyen, esetleg mit tegyél vagy ne tegyél. A cikk arról szól, milyen optimális esetben egy párkapcsolat - ideértve a szeretetteljes, egyenrangú, elfogadó, empatikus működést. Ezzel már elég sokat el is árultam!
1. Úgy érzed, jó vagy úgy, ahogy vagy
Sajnos a "vicces" kritizálás és állandó froclizás úgy épült be a mindennapokba, hogy már természetesnek vesszük... Ha tényleg meg tud maradni ez a humor talaján, és nem érzed azt, hogy valójában gond lenne azzal, aki vagy, az nagyon jó... Azonban érdemes akkor elgondolkodni, ha folyamatos kis beszólogatásokat kapsz: "jaj, te olyan kis ügyetlen vagy", "nem lehet, hogy picit kigömbölyödött az a fenék, sok volt az esti sütike?", "jó, hát nem a gyorsaságodról vagy híres, ezt tudjuk..." És a többi hasonló. Ha eljutsz oda, hogy az alábbiakat érzed: szorongás, irritáltság, kételkedés, csüggedtség (például), akkor fontos, hogy tudd:
az érzelmeid jogosak, és NEM VELED VAN A BAJ.
A különféle motiváló és "önbizalomtuningoló" tanok hajlamosak mindezt úgy beállítani, hogy neked van dolgod magaddal meg a bizonytalanságoddal, és persze, lehet dolgozni mindazon, hogy miért bántanak vagy sértenek egyes mondatok, hol van mindennek az eredője, de az érzelmeid jogosak! Ebből következik a második pont.
2. Úgy érzed, teljesen normális vagy
Ez így leírva elég hülyén néz ki, tudom én azt..., de sajnos rengeteg párkapcsolat működik úgy, hogy az egyik fél folyamatosan azt érzi, talán kezed megőrülni, hülyeség, amiket gondol, érez. Ez egy bántalmazó játszmának köszönhető, ami az érvénytelenítés, a megkérdőjelezés kommunikációs eszközeire épül. Például, ha azt mondod, "ez engem nagyon bánt és csalódottnak érzem magam...", mire azt a választ kapod, hogy túlérzékeny vagy, esetleg "már megint" csak egy hiszti, amit csinálsz, vagy legyintenek, hogy "jajhátaznemisúgyvan", akkor az megintcsak arra enged következtetni, hogy nem egészen egyenrangú a kapcsolat, amiben vagy.
3. Úgy érzed, megoszthatod az érzelmeidet
A legtöbb kapcsolat egyébként már ezen elbukik. Közel sem bántalmazó vagy személyiségzavaros mindenki, hanem egyszerűen azért, mert ezt nem tanítják meg gyerekkorban. Mindenki teszi a dolgát, funkcionáló, de érzelemmentes a legtöbb kapcsolat, a legtöbb családi dinamika. Ha vita, veszekedés van, akkor az a jellemző, hogy sárdobálás megy - "te ilyen meg olyan vagy, te ezt vagy azt csináltad", de érzelmek nem hangoznak el.
Épp ezért, az emberek jellemzően csak önismereti folyamatokban - terápiás közegben, coachnál, mentornál, csoportban stb. - tanulják meg egyáltalán AZONOSÍTANI az érzéseiket, és akkor erre egy következő lépés csak a kommunikáció. Egy egyenrangú párkapcsolat arról is felismerhető, hogy mindkét fél nyitott errefelé mozdítani a kommunikációt, azaz, elkezdeni érzelmekről beszélgetni a "milyen vagy te..." helyett. (És persze vannak, akikkel ez "gyárilag" nem lehetséges, akik nem tudnak elmozdulni a változás irányába, annyira erősen ül a személyiségükön a sérülések, a minták és a sémák sokasága.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.