Félreértések elkerülése végett, abszolút nem vagyok a spirituális tanok tagadója, mi több, konkrétan spirituális és egyben hívő, (nem vallásos értelemben véve) embernek tartom magam. Segítőként sem úgy működöm, hogy homokba dugom a fejem.
De van egy tendencia, amit nagyon furcsállok, és erről most szeretnék írni. Mert érdemes gondolkodni rajta.
Tele van a közösségi média olyan hirdetésekkel, hogy elvonulás itt, elvonulás ott, hazai csendes-szép tájaktól egészen Baliig, száz-valahányezer Ft-tól egészen a csilliós milliókig. És amikor elolvasom a kommenteket, azt látom, az emberek menni akarnak, legfeljebb az anyagiak tartják vissza őket, mert... Mert majd ott Nagy Dolgok Törénnek.
Ami az egész mögött lehet...
Nem pálcát török, csak elmélkedem. Ami a dolgok mögött lehet, teljesen leegyszerűsítve, hogy ezektől az eseményektől az emberek csodákat várnak. Hogy majd ott helyrejön valami, ami előtte akár évekig stagnált, és akkor jön az álommunka, az álomház, a nagy bőség meg a nagy szerelem.
Vagyis, ahogyan az egyszeri és teljesen pozitív értelemben vett hétköznapi ember a nyaralást várja minden évben már januártól, azt a pár hét szabadságot, ami végre-valahára más, mint az év egésze... A megoldásaikra vágyók egy ilyen nagy, "mindent felbolygató" lökéstől várják a megváltást. És erre "tanít" számos könyv és film is, hogy menj, kelj útra, válassz hozzá spirituális csoportot, vagy keress fel egy nagy gurut, és majd ott, majd ő... Majd egyszerre megoldódik bármi. Minden.
Az az igazság, hogy ez tök jól hangzik. Mert az idegen környezet kicsit kirángat, ez tény, a guru tudja, merre van az előre, és akkor ott összeérnek majd a lelkek, hiszen mindenki azért ment, hogy valami nagy változás legyen... Az energiák összeadódnak, és azokon a szent helyeken, ahova az ember ilyenkor elvándorol, ott minden bizonnyal meg is sokszorozódnak.
De vajon ez-e az igazság?
Nem tisztem megítélni, hogy tényleg szemléletformáló egy-egy ilyen kiruccanás, azt viszont, hogy az önismerethez mennyit tesz hozzá valójában, szeretném kritikusan szemlélni. Mert, valljuk be, van egy olyan hatása ennek, hogy "a csúnya panelos betondzsungelben nem tudok magammal mit kezdeni, de egy SZENT helyen majd könnyen megy!"
Ez csak azt az alaptézist rúgja fel, hogy az önismeret pont, hogy a mindennapokról is szól. A Wikipédián megtalálható definíciója szerint, amely egy nem egészen részletes, de érthető összefoglalás:
"Az önismeret a pszichológiában gyakran használt kifejezés, amely alatt azt értjük, hogy az egyén ismeri saját személyiségének összetevőit, határait és lehetőségeit, betekintése van viselkedésének mozgatórugóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, és helyesen ítéli meg az emberi kapcsolatokban játszott szerepét, hatását."
Innen nézve, egy elvonulás az ember önmagáról alkotott képének kibővítésére és a határainak jobb megismerésére valóban ideális lehet, de mindaz, ami az egészet alkotja nem a nagy, különleges alkalmakban, hanem pont, hogy a hétköznapokban keresendő. Merthogy nem egyszeri, hanem folyamatos dolog, ha az ember hajlandó magába nézni.
Hogy jön ezekhez a nagy, szemléletformáló utakhoz az önismeret?
Egyrészt, mert ezek a kiruccanások jellemzően az önismeret címkéjével hirdetik magukat, vagy minimum utalnak olyasféle dolgokra. "Megérkezés önmagunkhoz" és hasonló kifejezések... Tehát azt ígérik, hogy 3-5-10 nap alatt segítenek valamiben valakinek, akinek azelőtt arra egy élet sem volt elég.
Az önismeret egy folyamat...,
így lehet nagy hatással egy elvonulás, de "megvilágosodást", vagy nagyobb előrelépést az önismeretben, aligha hoz. Mire jó akkor mégis? Leginkább a "sült galambot" várni. Hogy majd valami külső megoldja, majd valahol MEGOLDÓDIK, ami, persze, teljesen máshol van, nem ott, ahol a probléma létrejött...
Nem "megoldom" vagy "megtalálom a megoldást", esetleg "vállalom magamért a felelősséget", hanem ez majd valaki által valahol és valamikor megoldódik. Semmi gond nincs a külső eszközökkel, de az önismeret területén csak egy folyamat oldhat meg bármit. Nem egy hét, nem egy elvonulás. Ez mind csak illúzió. Mert minden elakadás, ami keletkezett, az is egy folyamat eredményeként van jelen az ember életében, és mélyebb annál, minthogy 5 nap alatt kimeditálja magából bárki.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.